Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2020. szeptember 29-én, életének 61. évében elhunyt tantestületünk szeretett tagja, Buzáné Kecskeméti Éva tanítónő. Ma reggel a tanárok közössége megemlékezést tartott, melyen Kovács Gábor intézményvezető mondott gyászbeszédet, ezt közös gyertyagyújtás követte. Az alábbiakban Kovács Gábor intézményvezető, valamint két, őt legrégebb óta ismerő pedagógustársa, búcsúzó szavait közöljük: „Azért vagyunk ma itt, mert gyászolunk. Egy közülünk, egy a Kerék nevelőtestületének közösségéből, egy kolléga, egy társ a mindennapokban, a közös munkában, egy kiváló pedagógus, egy kiváló ember távozott közülünk. Éva harmadik tanévét kezdte velünk, nem olyan régen lett testületünk tagja, de aki ismerte és vele együtt dolgozott, az tudja, hogy egy lelkiismeretes, szakmáját nagy tudással és tiszta alázattal végző kolléga távozott az életből. Az élet mindannyiunk legfőbb kincse. Ilyenkor, amikor meghal valaki, akit ismertünk, szembesülünk azzal, hogy mekkora kincs. Jól kell sáfárkodni ezzel a kinccsel, mindig észben kell tartani az értékét, minden ügyünkben, napi harcainkban, ostoba vitáinkban. A halálnak nincs értelme. Viszont az életnek kell, hogy legyen. Ez az egyetlen vigaszunk. Emlékek egy tartalmas életről. Ennek van értelme, és ezt tudjuk megőrizni Kecskeméti Éváról is. Nyugodjék békében.”„Éva 20 éven át volt a Medgyessy Ferenc Általános Iskola tanítója. Rendkívüli lelkesedéssel és szeretettel oktatta, nevelte tanítványait. Hosszú időn keresztül alsós munkaközösség-vezető és igazgatóhelyettes volt. Szigorú, de szeretetteljes következetességével, sziporkázó ötleteivel és fantasztikus kreativitásával nagyon sikeres közösséggé szervezte a tanítókat. Magas színvonalú szakmai munkájából fakadó tapasztalatait szívesen osztotta meg másokkal. Sok fiatal pedagógust indított el a pályán.Az idő nagy részében felelőse volt a beiskolázásnak. Jó kapcsolatot tartott fenn az óvodákkal. A siker érdekében találta ki és szervezte meg a Magoncképzőt, amellyel kerületi szinten is elismerést vívott ki magának. Nagy visszhangot keltett a fantasztikus mackókiállítása is. A saját kezdeményezései mellett szívesen karolta fel mások ötleteit is a gyerekek örömére. Számára mindig ez volt a legfontosabb, a gyerekek fejlődése és öröme!”„Régóta küzdött a betegségeivel. Szívós harcos volt, aki soha, egyetlen pillanatra sem adta föl a harcot. Jókedvűen és bizakodóan élte az életét. Ebben a vírusháborús időszakban mindannyian különösen féltettük törékeny egészségét. Amikor három hete otthon maradt, azt gondoltuk, kicsit pihen, erősödik, és majd jön vissza: TANÍTANI. Mint mindig. Mint mindig, már negyven éve. De nem jött. És nem is jöhet többé…Egész életében Óbuda-Békásmegyeren tanított. Több száz kisgyerek tanult meg Éva nénitől írni – olvasni – számolni. Tanítványai nagyon szerették – szeretik. A barátai között sok régi tanítványa van. Ő maga is sokat tanult nemcsak a pedagógiában, hanem más szakterületeken is. Minden érdekelte, mindig újabb és újabb módszereket, lehetőségeket keresett. Kedves, segítőkész kolléga volt, aki a munkáján felül is sokat tett az iskoláért. A halál dermesztő és felfoghatatlan. Különösen az, ha ilyen váratlanul érkezik. Most mégis búcsúznunk kell.Kedves Éva! Nagyon fogsz hiányozni! De mindig itt leszel velünk! Szeretettel gondolunk Rád!” (Balázs Anna)