HATÁRTALANUL ERDÉLYBEN
Beszámoló a 2019-es tanulmányi kirándulásról
Már hagyomány a Kerékben…
2019-ben már húsz évesek azok a volt diákjaink, akik először utaztak Erdélybe a Határtalanul program keretében. A etedikesek, azóta is évről-évre várják azt a májusi hetet, amikor ők is részt vehetnek az egyhetes utazáson. Így volt ez idén is. Az egész tanéven végighúzódik a várakozás, de az előkészítő óra -ahol remek PPT-et láttunk a tervezett kirándulás fő látnivalóiról-, és a szülői értekezlet után még inkább érezhető a készülődéssel teli izgalom.
Ilyen körülmények között keltünk útra 40 diákkal 2019 májusában. A kirándulás 1. napja utazással telt, bár miután megérkeztünk Kolozsvárra, és mindenki elfoglalta szobáját a Bethlen Kata Kollégiumban tettünk egy rövid sétát a városban.
A másnap délelőtt kolozsvári városnézéssel telt. Idegenvezetőnk segítségével élőben is megnézhettük azokat a nevezetes épületeket, amelyeket korábban csak fényképről ismertek a gyerekek.
A rövid ebédidő után és a Tordai sóbánya felé vettük az irányt. Diákjaink felcsigázott érdeklődéssel várták ezt a programot: Itt is idegenvezető kalauzolt végig bennünket, és a végén a szabadidőt a bányában lévő sportolási eszközök használatával töltötték el. Az egész napi gyaloglás után fáradtan szálltak fel a buszra. Vacsorára értünk Parajdra, ahol a remek szálláson az Urbán Andor Református Konferencia Központban 5 éjszakát töltünk el. A napi programok innen indulnak. Ellátogatunk Bözödújfaluba,
Kőrispatakra a Szalmakalap Múzeumba, de nem maradhatott ki Segesvár, Fehéregyháza és Farkaslaka sem.
Korondon Józsa János fazekasmester nemcsak a cserépedények készítésének módját mesélte el, hanem a festőműhelyben az asszonyok bámulatos kézügyességét is megnézhettük.
A kulturális emlékek mellett fontos szerepet kap a földrajzi különlegességek bejárása is. A parajdi sószorosban, a Medve-tó és Gyilkos-tó körüli tanösvényen tett séta mellett nagy élményt jelentett, a több, mint 1300 méter magas Kis-Cohárd megmászása is. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, mivel lehetővé tette, hogy a túra jutalmául gyönyörködhessünk az elénk táruló látképben.
Szóval látnivaló volt bőven, de a legjobban a diákok azt a napot várták, amit Gyulakután töltöttünk.
Áprilisban negyven hetedik-nyolcadikos diákot láttunk vendégül Budapesten, most pedig ők vendégeltek meg minket. Nagy volt az öröm, amikor megérkeztünk az iskolához, mivel a vendéglátó „Kerekes” diákok és gyulakuti vendégeik újra személyesen találkozhattak. Diákjaink szájtátva nézték az ismerős gyerekeket, akik fogadásunkra népviseletben sorakoztak fel, és mutatták meg a község templomát, melynek különleges fakazettás mennyezete van.
A hetedikes osztályfőnökök változatos programot állítottak össze számunkra. Ők nem az Állatkertbe vittek minket, hanem egy esztenába -gazdaság-, ahol testközelben láthattak a gyerekek, kisbirkát, borjút, kismalacot, de az igen békés csacsival is több szelfi készült. Az ebéd után következett a néptáncbemutató és a szintén szokásosnak számító, és ezért elengedhetetlen focimeccs.
A hazautazás után sem merült feledésbe az Erdélyben töltött egy hét. Először a kiránduláson résztvevő gyerekekkel értékeltük a közösen eltöltött hetet, sok-sok kedvenc fényképpel felelevenítve a kirándulás legemlékezetesebb pillanatait. Majd a 6. évfolyam diákjai kaptak ízelítőt a gyerekek által készített digitális bemutató segítségével.
Reméljük, hogy a hagyományt folytatni tudjuk, és jövőre is megmutathatjuk hetedikes diákjainknak a maga valójában Erdély szépségeit.
Zsótér Éva
programszervező
